Az R4-es eladása után (amiről az előző bejegyzésben írtam) nagyon üressé vált a garázs. A Turbo felújítása nagyon nehezen mozdul meg, megrekedtem picit, a kasznit össze kéne már rakni, de mindig valami apró vacak ami beleszól, hogy a végén csak nem stimmel semmi… motiváció kéne!
Egy új autó! – ami biztos, csakis egy R5 jöhet szóba! – aminek jó a kasznija, picit foglalkozós de szinte azonnal használható, jön megy megáll, dudál és semmi extra, semmi faxni nem kell – ja és nem kerül milliókba! Emlékeztem, hogy egy fél évvel ezelőtt volt egy kis olasz származású R5 meghirdetve Marketplace-en, de már eltűnt a hirdetés. Még szerencse, hogy elmentettem a kontaktot és gyorsan rá is írtam az eladóra, hogy ha megvan a kisautó engem lehet érdekelne. Gyorsan jött a válasz, hogy megvan de nem nagyon akarja eladni, mert a szívéhez nőtt stb. de ha megegyezünk vihetem! Király! Ez a beszéd! Irány Pécs – mert természetesen az ilyen kincsek nem a szomszédban teremnek.
Megérkezésünk után a tulaj szívéjesen fogadott bennünket és azonnal megmutatta a kis kincset – ami annyira a szívéhez nőtt, hogy másik 6 autó közé volt beékeve, így alig bírtam a félhomályban megnézni. Kipróbálni??? Esély nem volt rá. Nem volt mit tenni a kis zseblámpámat megragadva bekúsztam a kocsi alá, közé, fölé, alá. Tapogattam, szemrevételeztem. Hmmm…egész jó! Nem nagyon találta benne hibát. Nyilván voltak rajta kisebb, nagyobb hibák – nem típusazonos tolatólámpa, ocsmány lemezfelnik, öreg gumik, ronda üléshuzatok, nem gyári szín stb. De a kocsi kaszni jó, a motor pöcc-röff, indul! Nem füstöl! Ez igen. Megalkudtunk és a tréler 5 nappal később le is szállította a kis kék gyöngyszemet Szegedre. Kék. Eredetileg ugyanis fekete volt, de nem bántam, hogy átfestették Pécsen, mert ad egy: elég jól sikerült, ad kettő: gyönyörű ez a szín – igaz nem gyári Renault színkód, de nagyon hasonló és végül, de nem utolsó sorban: szerintem baromira nem áll jól ennek a típusnak a fekete szín. Egyedül a motortér és az alja maradt gyári fekete. Nem rossz kezdés…
Az első felmérések után picit lehervadt a kezdeti lelkesedésem amikor kész lett a lista.
Amiket cserélni, illetve javítani kell:
- A komplett futómű gumiszilentjei kiöregedve, kirepedve
- Az első és hátsó fékek felújításra szorulnak
- 4 db gumi (a rajta lévők majdnem 20 évesek voltak!)
- Új akksi – a régi már nem is tölthető
- Főfékhenger csere
- Fékcsövek cseréje
- Lóg a kipufogó első harmada
- Kormánymű felújítás
- A szélvédőkéder feszítője elporladva
- A hátsó ablakkéder feszítője elporladva
- Apróbb elektromos hibák (ablaktörlő kapcsoló, ködlámpa, reflektor, index stb.)
…és még sorolhatnám vég nélkül a kisebb nagyobb hibákat hiányosságokat.
De ettől szép ez az egész. Kitaláltam, hogy nagyon sok extra alkatrészem van, sok kis finomság, ami innen-onnan kimaradt (Alpine Turbóból, TX és vagy TS-ekből) és csak tárolgatom feleslegesen, mert eladni nem tudom, beépíteni nem fogom, így gondoltam, ugyan nem gyári TL felszereltség volt de ebbe az autóba pont jó lesz, fel „extrázom” a kicsikét.
Így kapott, a gyári lehangoló fekete belső kárpitok helyett, egy vidám bézs Alpine Turbó belsőt, új vesetámaszos első üléseket, analóg kvarcórát, rádió boxot, új rádiót és hangszórókat, automata biztonsági öveket, több fokozatú ablaktörlőt és egy újrabőrözött, gyönyörű Moto-Lita kormányt.
A külsőt új index és lámpabúrákkal dobtam fel, ezekkel egy időben egy csomó, kisebb nagyobb elektromos javítást is elvégeztem. Új króm díszeket is kapott a kocsi, új króm visszapillantókat, króm esőcsatorna élvédőt és sok apró kiegészítővel emeltem ki a kocsi komor sötét, mélykék színét.
Mint fentebb írtam új gumik kellettek és ha már új gumi, ne tegyük már vissza azokat a ronda lemezfelniket. Szerezte a Renault 4-es kollégáktól 7 db krómdísztárcsás felniket – amiből négy és felet (pótkeréknek) tudtam végül használni. A többi a homokszórás után derült, hogy sajnos olyan rossz állapotban voltak, hogy mentek azonnal a kukába. Króm dísztárcsákat Angliából egy barátomon keresztül tudtam szerezni, amit személyesen hoztam haza az Angliában töltött nyaralás után.
Folyt köv.
