A Renault 5 Alpine Turbo erősebb motorja erősebb féket kívánt mint a gyengébb alap változatok, így az Alpine és később az Alpine Tubokat két különböző, de nagyobb belsőátmérőjű főfékhengerrel szerelték: a „kisebb” utcai változatokat 19,5 mm belső átmérővel, a sportosabb ún. Copa változatokat 20,5 mm belső átmérőjűvel. Mind kettőt a Girling cég szállította a Renaultnak. Az enyém is anno az utcai „kisebb” főfékhengerrel hagyta el a gyárat 1983-ban. Ugyan a mai napig lehet utánygyártott, 19,5-es főfékhengert kapni, de ezek sajnos nem eredeti Girling gyártmányúak és hát a minősége sem az igazi. Mivel a felújítás során végig arra törekszem, hogy a lehető legtöbb eredeti, gyári alaktrészt mentsek meg, így a főfékhenger megmentése is egyértelmű volt.
A szétszerelés után jött (ismét) a fekete leves, a főfékhenger külseje matt és rozsdás volt, a belső részei pedig valami barnás, koszos lében úszott, ami anno DOT4-es fékfolyadék lehetett. A hátsó biztosító zégergyűrű eltávolítása után szétszedtem. A tengelyen lévő karmantyúk szakadtak és öregek voltak, a henger belső felületén pedig felületi rozsda tenyészett. Minden alkatrész fel lett pucolva, csiszolva és polírozva, a régi karmantytúk lecserélése sem okozott nagy gondot, de itt akadt egy kis probléma. A felújító készletben szereplő csere darabok látszólag illeszkedtek, de amikor a helyükre akartam tolni a tengelyt szorult a házban. Pontosabban a két karmanytú típus közül, az elülsők pontosak voltak de hátsók szorultak. Sajnos nem úsztam meg, méret alapján kellett rendelnem csere karmantyúkat és ekkor derült ki a turpisság, hogy az 1978-as Ford Fiesta fékfelújító készletében van két olyan tömítés ami jó lehet. A jó hír az volt, hogy olcsó a szett, a rossz pedig az, hogy az országban összesen három doboz van amiből az egyik ráadásul hiányos volt. Így meg kellet vennem mindet a felújításhoz. Végül ezekkel a karmantyúkkal már passzolt minden és sikerült a felújítás, sőt maradt 1-2 darab tartalékba is.
Most pedig jöjjenek a képek, melyek helyettem beszélnek tovább…
