Miután majdnem egy egész nyarat kocsi, alatt, felett, mellett és felett töltöttem. Valamint kicseréltem, feljavítottam és pótoltam az a millió egy kis alkatrészt, ami nem volt vagy hibásan volt a kocsiban (éljen a magyar „jól van az úgy” kendács művészet!) gondoltam egy merészet és kitaláltam, hogy menjünk el a Bükkbe autózni egyet. Miért a Bükk? Egy barátom minden évben rendez ott egy veteránautós ún. menetpróbát ahol időre kell megtenni egy adott távot majd megismételni azt (ezred másodperc pontosan) aki a két időhöz a legközelebb van az nyer.
Link a klub webolalához: Classic Motorsport Club & Coffee .
Elsőre jó ötletnek tűnt, az utat 2 napra terveztük: szombat oda út, vasárnap verseny és haza út. Szombaton ébredés után, szép kényelmes elindultunk Miskolc felé – természetesen nem autópályán, hiszen a 980cm3-es motor a 43lóerejével nem oda való. Tankoltunk és start, tökéltesen duruzsolt a motor vidáman „faltuk” a kilométereket, szaladt a kis kékség 90-100 km/h-val, egymás után hagytuk el az alföldi városokat és úgy tűnt semmi gond a verdával, egyszer csak kicsivel Jászberény alatt a motor elgyengült, fura szag lengte be az utasfülkét és mikor sikerült (szerencsénkre) begördülni egy útszéli benzinkútra kiderült, hogy gőz tör elő a motortérből is.
Amíg visszahűlt a rendszer látszódott már, hogy ömlik a barna hűtőfolyadék, rotyog a túlfolyó tartály és mint később kiderült az egyik vízcső (mindet leellenőriztem és amelyiket kellett ki is cseréltem, kivéve ezt az egy toldozott foltozottat) mely hosszában elrepedt.

Természetesen ilyen cső nem volt nálunk és szerszám is alig. Le a kalappal a helyeik előtt (egy fiatal lelkes társaság körbe hurcolt a város összes autósboltjába) és Jászberényből tudtunk hozni csövet, egy traktoros srác pedig a beszakadt légszűrőház talpát bányászta ki a motortból, mindezt totál ingyen. Óriási RESPECT nekik! Köszi szépen srácok! Miután kicseréltem a csövet és feltöltöttem vízzel kezdtem el imádkozni, hogy nehogy megfőjön a motor mert akkor innen csak tréleren visznek minket haza. Pöcc-röff indult! 🙂 természetesen nem álltunk meg továbbra is a cél: az Acél város! Megérkezvén Miskolcra, kerestük az utat fel a festői Bükkszentkeresztre mikor a műszerfalon felgyulladt a vízhőfok forrására figyelmeztető piros lámpa! Azonnal STOP, motorháztető fel és ami ott volt… a túlfolyó tartály rotyogott és a szelepen keresztül spriccelt a már jól ismert édeskés illatú, rozsdás hűtőfolyadék… puff végül hengerfejes lett a motor 🙁 . Kivettem a termosztátot és ismét vissza pótoltam a vizet, és még mindig nem adtuk fel! Irány Bükszentkereszt! Közben háromszor álltunk meg, hogy áll a motor, ugyanis ebben a változatabn sajnos nem volt széria a vízhőfokmérő műszer, de állt, illetve működött. Picit megkésve és fáradtan végül szerencsésen meg is érkeztünk a szállásunkra Bükkszentkeresztre.

A másnapi verseny eseménytelenül telt és végül a haza út is annak bizonyult – folyamtosan ellenőriztem a vizet és a motor állapotát, amikor pedig krituks volt mert annyira pezsgett és bugyogott, forrt, megálltunk, visszahűtöttük a rendszert majd folytattuk az utat Szegedre.

Végül szerencsésen haza értünk. A kocsi is és mi is nagyon elfáradtunk de kibírtuk a majd 6 órásra duzzadt utat, cserébe rengeteg élménnyel és millió kalandal kárpótolt bennünket a „kis fiaskó” miatt.

Képek a kalandról és a versenyről: