Elcsábultam… ugyanis két évvel ez előtt szembe jött velem egy nagyon jó ajánlat és vásárolnom „kellett” 🙂 Egy érvényes veterán minősített, azaz pestiesen szólva „OT-s”, 1983-ban gyártott, Renault R4 TL-t. Kistestvért, az Alpine Turboank 🙂 hogy ne érezze magát „egyedül” a garázsban amíg épül szépül. A kocsiért egészen Szombathelyig kellett mennem, az első benyomások nagyon jók voltak, bár nagyon sok sebből vérzett, de így is kellett! Az R4 nagyon sokban hasonlít a későbbi R5-re hiszen elődmodellje volt annak. A futómű, a motor és váltó elhelyezése, stb. nagyon sok alkatrész pl. csereszabatos is (főleg a kései R4 modellekben), de mégis, tűz és víz a két típus. Az autó gyönyörű állapotban volt, de már elfáradt a 40 év alatt. Sok gumi, műanyag alkatrész volt elszáradva, kifakulva, elmállva, repedezve. Az első ülések nem ebbe a típusba valók voltak (nem is értem, hogy kaphatott így OT-s minősítést, na mindegy), nem volt jó a hűtőmaszk, az orrembléma, mind a 4 gumi dobós – 20 évesek voltak, a gyújtáskapcsoló rémálom, az akku 10 éve is már régi volt és még sorolhatnám. Ezt a sok apró, ám nagyon bosszantó dolgot pár hét leforgása alatt kicseréltem, javítottam és eljutottam vele jó néhány talira, kiállításra és egyéb veterános eseményre, 1 nyikkanás nélkül. Soha, sehol nem állt meg, gyönyörűen és megbízhatóan dübörgött alattam a kis 25 kW-os 1100-as motor.
Idén nyáron (2024) a kis R4-nek lejár a műszakija és ezzel egy időben a veterán minősítése. Ezért sajnos fájószívvel tavasszal el kellett engedjem a kis kék bakancsot, mert nagyon sok munka, és nem kevesebb pénz ráfordításával lehetne csak tisztességesen újra minősíttetni. De nem keseredtem el, mert egy új még izgalmasabb projektbe fogtam, ami még a kis R4-nél is izgalmasabbra sikerült. Részletekkel hamarosan jelentkezem…