Hosszas várakozás után végre hívást kaptam a nyár végén, hogy a karosszéria elkészült, megnézhetem az Alpine Turbo várva várt új ruháját. Amikor elgurult előttem a műhely tolóajtaja és elém tárult az Alpine Turbo vadiúj színe… elámultam mennyire gyönyörű lett. Picit féltem, hogy a választott gyári tengerész kék szín milyen lesz majd élőben, de maikor megláttam az állam leesett annyira jól áll a kocsinak. Eddig ezt a színt élőben sosem volt szerencsém megnézni, csak a korabeli, rosszminőségű, agyon digitalizált és szűrt képeken, illetve egy barátom kertjében egy nagyon-nagyon megfáradt Alpine Turbo leharcolt kaszniján. Ekkor döntöttem el, hogy az én kocsim nem az a klasszikus alpine kék lesz (ami szintén gyári kód), hanem a Renault 491-es kódszámú Navy blue fantázianevű színében fog pompázni. Mit ne mondjak jó választás volt…

Miután megszáradt a festék, azonnal neki kellett állni az autó összeépítésének, ugyanis a fényezőműhelyben nem maradhatott sokáig. Az első futómű és hatalmas „küzdelem” árán a hátsó futómű visszaépítése után az autó immár újra gördíthetővé vált. Ekkor tréleren átkerült a kocsi Tibi barátom aknájára, ahol végre felkerült az üzemanyagtank, a fék és üzemanyagvezeték, a kézifék és egyéb csip-csup apróság ami a kocsi aljára kell. Ezután bekerült a kábelköteg és néhány gumikéder is. A hátsóablakok zsanérjait felszegecseltük valamint a nyitópántokat gyönyörű fekete csavarokkal rögzítettük. Vadiúj kédergumikat is kapott mind a két oldal, így már ismét nem fog beázni legalább 40 évig 😉 .